Nos, elérkeztünk a Fura állatok sorozat második részéhez, mégpedig a halakhoz. Töredelmesen bevallom, hogy halak terén kissé alulművelt vagyok, de azért felsorolok néhányat a kedvenceim közül, bár hosszú magyarázatot egyikhez sem fogok fűzni, remélem megbocsátjátok. A mélyengeri világítós-csupafog halaktól most eltekintek, azok külön megérnek egy bejegyzést, de ideképzelhetitek őket.
Tehát, bemelegítésképpen kezdjük a két bejegyzéssel lejjebb említett lila skorpióhallal (
Rhinopias eschmeyeri). Azon kívül, hogy nem szeret úszni, rossz helyen van a szeme és vákuummal vadászik, még a színe és a feje is fura. Kicsit kisherceg-fílingje van a halnak, tudjátok az elején az óriáskígyós-kalapos részre gondolok.
Ő az én személyes kedvencem, név szerint a leopárd íjhal (
Balistoides conspicillum), az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi korallzátonyainak lakója. Az IUCN Vörös Listáján nem találtam,
itt viszont megnézhetitek a nevét egy csomó nyelven, ha esetleg érdekel valakit. A Főváros Állat- és Növénykertben is éldegél egy példány, amikor a múltkor láttam eléggé punnyadt volt, de általában az akvárium egyik végétől a másikig szokott úszkálni megállás nélkül.
A hordószemű halra (
Macropinna microstoma) nem lehet mást mondani, mint hogy bizarr. Ismerünk áttetsző (ha úgy tetszik átlátszó) bőrű állatokat, de hogy egy állatnak csak a feje legyen átlátszó, na, az több mint bizarr. Ehhez a halhoz pont tudnék hosszú kommentárt fűzni, de talán majd egy külön bejegyzésben.
Egy másik - sokkal régebbi - kedvencem a kúszógéb vagy iszapugró hal (bármelyik faj, ez itt éppen egy
Periophtalmus argentilineatus), aki elég huzamos időt képes a vízen kívül tölteni, sőt, legalább annyit van szárazföldön, mint vízben (ettől még persze kopoltyúval lélegzik). Szemének felosztása miatt vízben és szárazföldön is élesen lát, de ami miatt szerintem leginkább csodálatra méltó, az az, hogy az uszonyaival akár fára is tud mászni. A kúszógébek Ázsia és Ausztrália mocsaraiban élnek főleg.
A mai utolsó versenyző az angolul 'blobfish' névre hallgató élőlény (magyar neve szerintem nincsen, a latin pedig
Psychrolutes marcidus). Az első reakcióm kb. az volt, mint a tojásrakó sün esetében, mégpedig hogy
ez az állat nem létezhet, túl indokolatlan. Nyilván nem volt igazam, de most őszintén - ki az akinek nem ez jut eszébe először...? Amúgy mélytengeri halak, Ausztrália és Tasmánia közelében élnek. Ez sokmindent megmagyaráz (Ausztrália plusz mélytenger...na igen), de azért még így is... na mindegy. Amúgy szerencsétlen hal, nem elég, hogy így néz ki, még a kihalás is fenyegeti.
Nos, egyenlőre ennyi, ha találkozom még érdekes halakkal, bővítem a bejegyzést.
Íme, az első bővítés:
Ő az angolul
hagfish névre hallgató állat, az egyetlen, amely koponyával rendelkezik, gerincoszloppal viszont nem. Magyarul nyálkahalak, latinul
Myxinidae (család), én meg nem mondom melyik faj látható a képen, de véleményem szerint nem túl bizalomgerjesztő. Szemeik elcsökevényesedtek (ha esetleg nem látná valaki), bőrük nagy mennyiségű nyálkát választ ki és tengerek iszapaljzatában élnek.
